Bronz szobrok, műalkotások, dísztárgyak, ajándéktárgyak
Ha otthonát,
irodáját, orvosi praxisát bronz szobrokkal kívánja díszíteni, jó helyen
jár nálunk!
Környezetét
elegánsabbá, otthonosabbá varázsolhatja ízlésének megfelelő
műtárgyakkal, barátait meglepheti egyedi ajándéktárgyainkkal. Bronz dísztárgyaink eleganciája hűen tükrözik tulajdonosuk stílusát, egészíti ki személyiségének varázsát.
A szobrok nem csak a jelenben szépek, hanem hosszú történelmi időkön keresztül gyönyörködtetik a szemlélőt. A bronz szobor időtlen és talán épp ezért annyira kedvelt.
Kiemelt termékek
Népszerű termékek
A bronzszobor-öntés viaszvesztéses eljárása több ezer éves
A műtörténészek a görög művészet nagy fordulatának tekintik a bronz megjelenését a
szobrászatban. Amíg nem
találtak rá, addig a kisebb alakokat agyagból formáltak, a nagyobbaknak, a monumentálisoknak pedig mészkő vagy márvány volt az
anyaguk. Ezeket az anyagokat jól lehetett alakítani, faragni, de szilárdságuk határt szabott a szobrok formájának.
Kezdetben tömör szobrokat öntöttek, ezek azonban nehezek voltak és nagyon sok anyagra volt szükség hozzájuk. A
Kr. e. V. században ezért kifejlesztették az üreges öntés technikáját, a viaszvesztéses (cire perdue) eljárást.
Az a Zeuszt vagy Poszeidónt ábrázoló, hatalmas szobor természetesen viaszvesztéses eljárással készült. A
huszadik században találták meg az Artemiszion foknál, a tenger iszapjában, egy elsüllyedt ókori hajó rakománya között. (Az egyik
karjára csak később akadtak rá - azt külön öntötték, könnyen elvált a törzstől.) A merész mozdulatot, az isten előrenyúló bal
karját, a szigonyt vagy lándzsát hajító jobbot csak bronzban lehetett megalkotni.
Szerencsénk volt ezzel a szoborral. Bronzszoborból kevés maradt ránk; az ötvözet értékes volt, és ha a szükség
úgy hozta (gyakran hozta úgy), fegyvernek öntötték be az anyagát. Ezért van az, hogy a legtöbb görög szobrot csak római kori
márványmásolatában ismerjük. Ennek a szobornak a hősi mozdulatát azonban nem lehetett volna átvinni márványba - az anyagi
tulajdonságok nem engedték volna.
A bronzszobor öntésénél a műalkotás elkészítése a szobor megformálásával kezdődik. A művész a vázra puha
anyagot (agyag, szilikon) hord fel, hogy könnyebb legyen a szobor megformálása. Miután megkeményedett a szobor, az öntőmester
leveszi az szoborról a negatívot, mely gipszből készül. A gipszbe viaszt kennek, ez a viaszréteg adja a szobor vastagságát. A
viasszal kikent/kiöntött negatívot összeillesztik, fémszerkezettel látják el, majd beleöntik a belső magot (egy hőálló keveréket).
A negatívot aztán leválasztják, így megmarad a viaszréteg, a viaszszobor.
A következő lépésben viaszból készült szellőző, illetve beömlő csatornákat illesztenek a felülethez, melyeken
keresztül a folyékony bronz beömlik majd a szobortestbe. Ezután egy külső köpenyt öntenek rá szintén hőálló anyagból,
amelyet ketrecszerű vasszerkezettel erősítenek meg. Miután a forma kiszáradt, kemencébe rakják, ahol megfelelő hőfokon
kiégetik. Az égetés során a viasz teljes mértékben kiolvad a formákból, melyet később újra felhasználnak. E kiolvadt viasz
helyére kerül majd a bronz. A bronz olvasztása grafittégelyben történik, az anyagot 1200 Celsius-fokra melegítik fel.
A bronz beöntése a közlekedőedények törvénye szerint működik, a beömlő csatornák segítségével egyszerre,
egyenletesen töltik fel a szobortestet. A formákat hűlni hagyják, kiássák, majd lebontják róluk a külső és a belső magot. A beömlő
csatornákat és a fémvázat eltávolítják, majd csiszolással tökéletesítik a felületet. A bronzot „régiesítik”, patinát kap. A
patinázás kénes oldatokkal történik, pl. réznitráttal (salétromsavban maratott vörösrézzel) támadják a felforrósított felületet,
így a bronz rezes, fényes színe eltűnik.
Az elkészített darabokat minden esetben minőségi ellenőrzésnek vetik alá.