A római mitológiában Fortuna a szerencse, a sors, az élet esetlegességének a megszemélyesítője, istennője. Nevének jelentése: hozam, hozadék, talán az etruszk Vortumna latinizált változata, ami évenként forgó lányt jelent. Ez talán az élet körforgására utaló elnevezés, ami a Bona Rotae (a sors forg[and]ó) középkori szállóigében csúcsosodott ki. A görög Tükhé megfelelője, Iuppiter leánya. Ünnepe június 11-én, a Fors Fortuna napja volt.

Kultuszát Servius Tullius vagy Ancus Martius vezette be. Temploma a Forum Boariumon állt, ezenkívül a Quirinalis-dombon is volt nyilvános szentélye.