Szent Jeromos - bronz szobor márványtalpon. Mérete: 57x28x21 cm. Anyag: 100% bronz.

Jeromos vagy egyháznevén Szent Jeromos, teljes nevén latinul: Sophronius Eusebius Hieronymus (ógörögül: Ιερώνυμος), (Stridon, Dalmatia és Pannonia határa, Csáktornya közelében, 347 – Betlehem, 419. vagy 420. szeptember 30.) a korai keresztény egyház teológusa, egyházatya. Szent Ambrus, Hippói Szent Ágoston és I. Gergely pápa mellett Szent Jeromos a negyedik késő antik egyháztanító. Az ortodox kereszténység is szentként tiszteli.

Élete

Jómódú keresztény családban született. Először Milánóban, majd Rómában a híres Aelius Donatus grammatikusnál tanult szónoklattant, filozófiát, grammatikát, görög és latin nyelvet. A nagyvárosi élet forgataga magával ragadta, jobban érdekelték a klasszikus költők, különösen Vergilius művei, Cicero és Platón filozófiai munkái, mint a Biblia. Rendkívül nagy klasszikus műveltségre tett szert. A legenda szerint álmában egy angyal kivette kezéből a könyveket, és az égi bíró színe elé vezette. Az álom hatására 366-ban ő is megkeresztelkedett. Róma, a birodalom fővárosa elbűvölte a vidéki ifjú lelkét.

Néhány év múlva Galliába ment, majd Trierben állapodott meg, és valószínűleg itt, egy kolostorban kezdett teológiával foglalkozni. Lemásolta barátja, Rufinus Tyrannius Szent Hilár Zsoltárokról írt kommentárjait és a De synodis (A gyülekezeti énekről) készített teológiai értekezéseit. 373-ban csatlakozott egy aszkéta csoporthoz Aquilejában, ami után zarándokútra indult a Szentföldre, ahol öt évet töltött remeteként Aleppótól nem messze a khalkiszi sivatagban. A monda szerint kihúzott egy tövist egy oroszlán talpából, amitől az állat megszelídült és hűséges kísérője lett. (A szentképeken gyakran ábrázolják Jeromost oroszlánnal.) Sok Híres festmény készült Szent Jeromosról például Caravaggio festménye.

Antiokheiában kezdett héberül tanulni egy megkeresztelkedett zsidó írástudótól, valószínű, hogy több zsidó kereszténnyel is levelezett. 378-ban vagy 379-ben visszatért Antiokheiába, ahol Paulus püspök pappá szentelte azzal a tanáccsal, hogy folytassa az aszketikus életet. Jeromos szerzetes maradt. Hamarosan Konstantinápolyba ment, és mintegy két éven keresztül bibliamagyarázatot tanult Nazianzi Szent Gergelynél. 382 és 384 között I. Damáz pápa titkára és a később szentté avatott Marcella, Lea, Fabiola és Paula előkelő római patricius asszonyok lelki istápolója volt.

Amikor heves vérmérséklete miatt vitái támadtak teológiai kérdésekben, saját személyét érezte megsértve. Gyakran mondogatta: „Legyél irántam kegyes Uram, mert dalmáciai vagyok” (Parce mihi, Domine, quia Dalmata sum). Mivel sokan bírálták fordítói munkáját, Damáz pápa halála után 385 augusztusában visszatért Paulinianusz testvérével Antiokheiába. Paula és lánya, Eustochium később követték őket, mert a Szentföldön akartak letelepedni. Négy kolostort alapítottak, hármat fiatal lányoknak, egyet pedig barátoknak. Az utóbbi élén Jeromos állt haláláig. Földi maradványait a Santa Maria Maggiore bazilikában temették el újra a 7. században.